Red Hat Enterprise Virtualization közelebbről - II.

Nagyjából egy évvel ezelőtt, megjelenésekor írtunk először részletesebben a Red Hat virtualizációs platformjáról, a Red Hat Enterprise Virtualisationról. CIkksorozatot ígértünk, amit most egy bemutatóval folytatunk, reméljük, senkinek nem szegte kedvét a kényszerszünet :)

Ebben az időszakban alapvetően nem változott a korábban bemutatott RHEV szerkezete, felépítése: továbbra is a már ismertetett módon és megoldásokkal működik. Figyelemreméltó változás azonban, hogy a Red Hat időközben a .net alapú megoldást elkezdte Javara portolni. Az előzetes várakozások alapján a RHEV manager 2.3-as, immár Java-alapú változata május 18-án jelenik meg, amely egyelőre még mindig Microsoft Windows Servert igényel maga alá.

Hostok

Cikkünk itt egy apró, személyes fordulatot vesz és rendhagyónak ígérkezik. Az elmúlt 13 hónap során abban a szerencsében volt részem, hogy felépíthettem és üzemeltethettem egy kilenc hostból álló Red Hat Enterprise Virtualization 2.1 rendszert kellő mennyiségű erőforrással. A termék alapvetően pozitív fogadtatásban részesült, bevezetése óta stabilan és megbízhatóan működik, azonban mindenképpen érdemes megemlíteni azokat a negatívumokat is, amelyekkel a használata során találkoztam, így a leírás elsősorban a tapasztalatról fog szólni.

Az első és leglényegesebb dolog a management szerver helyzete, amely a 2.1-es verziónál Microsoft Windows Server 2003-at igényelt. Ezt tudomásul vettük, azt azonban nehezményeztük, hogy hibatűrő (HA) megoldás nincs. A Red Hat szakemberei azt javasolták, hogy a rendszert telepítsük egy már meglévő virtualizációs platformra (standard KVM-re, Hyper-V-re vagy bármi másra) és ezzel oldjuk meg a rendelkezésreállás kérdését - valljuk meg, ez igen érdekes megközelítés... Node mi is történik akkor, ha a RHEV manager nem érhető el? A hypervisorokon futó virtuális gépek továbbra is elérhetőek lesznek, azonban mivel minden információjuk a menedzser hoston futó Microsoft SQL Express adatbázison vannak tárolva, sem migrálni, sem újraindítani nem lehet őket. Habár a Red Hat arról biztosított minket, hogy ilyen probléma esetén a support kiterjed a virtuális gépek leállítására vonatkozó segítségre is, mégsem tudtam nyugodtan aludni az első napokban.

A RHEV telepítése simán és problémamentesen zajlott, miután a szükséges függőségeket (Powershell, IIS, stb.) kielégítettük. A letöltött installer tette a dolgát, telepítette az SQL kiszolgálót és a szükséges komponenseket, létrehozta az adatbázisokat. Apropó, adatbázis: természetesen van lehetőség külső DB használatára is. A Red Hat sajnos ismét bakizott egyet: nyugodt szívvel ajánlották a helyi SQL Express használatát, mondván, bőven beleférünk ezen adatbázis limitációiba. Nos, az alap adatbázis, amely a VM-ek adatait tárolja, elegendő is volt, a RHEV-nek azonban van egy ún. history adatbázisa is, amelyben az egyes eseményeken (VM indítása, leállítása) tárolja. Néhány hónap elteltével hibaüzenetet kaptunk, amely a RHEV History szolgáltatás leállásáról szólt, mint kiderült, a 4 GB-os DB fájlméret elérése miatt.

Virtual console

A management telepítése után jöhettek a hypervisorok. Cégünknél 9 db Sun X4170 szervert használunk erre a célra, egyenként 72 GB RAM-mal és 2 db 8 magos Intel X5560 CPU-val. A virtuális gépek diszkjeit EMC Symmetrix és Clariion storage-okon tároljuk, amelyekhez Fibre Channel adapterekkel kapcsolódunk, egyébként iSCSI és NFS is támogatott (előzetes tesztjeiket iSCSI targetekkel is végeztük). A VM-ek telepítéséhez szükséges ISO állományokat egy NFS share-en tárolja a RHEV, ezt is létrehoztuk. Többféle megfontolásból úgy döntöttünk, hogy a hypervisorokon teljes Red Hat Enterprise Linux 5.4 rendszert telepítünk (ahogy korábbi cikkünkben írtuk, létezik egy minimalizált bare hypervisor is, amely kifejezetten host platform célokra van kihegyezve), amely ugyan jóval nagyobb footprinttel rendelkezik, mint kisebb társa, de egyrész testreszabhatóbb, másrészt licencelési/előfizetési szempontból számunkra hatékonyabbnak bizonyult.

A hostok telepítése hibamentesen zajlott, minden egyes hardverkomponens teljes egészében támogatott. A RHEV logikai környezetének kialakítása (data center) után a friss, ropogós gépeket hostként regisztráltuk a RHEV menedzsment felületén, ekkor a RHEV-M ssh-n keresztül belépett a gépekre és pár script segítségével letöltötte a Red Hat networkről és installálta a szükséges csomagokat. Egy reboot után a szerverek üzemkész állapotban voltak.

Amint legalább egy szerver elérhető volt, feltérképeztük az elérhető storage-okat. A hostok előkészítése során a RHEV egy működő multipath konfigurációs állományt is létrehozott a gépeken, így gyakorlatilag semmiféle teendőre nem volt szükség: a manager webes felületén (amely kizárólag Internet Explorer alatt működik jelenleg) csak kiválaszottuk a megfelelő menüpontot és hozzáadtuk az elérhető LUN-okat a storage poolhoz.

(folytatjuk!)