Fedora 13 - az elemző szemével

A Pro-Linux.de oldalon nemrég hosszabb terjedelmű elemző cikk jelent meg a legújabb Fedora kiadásról. Hans-Joachim Baader cikkében kitér az újdonságokra, telepítésre és azokra a tipikus nehézségekre, amivel a Fedorában járatlan felhasználó először szembesül.

Most magyarul is olvasható Takács Kálmán "csendes" fordításának köszönhetően. Az eredeti cikk itt olvasható.

***

Előszó

A Fedora 13 „Goddard” 2010. május 25-én jelent meg, egy fél évvel a Fedora 12 után. A kiadást végül még egy héttel elhalasztották, hogy a frissen felfedezett hibákat javítsák.
Mielőtt a tapasztalataimat röviden közzéteszem, megjegyzem, hogy nem hardverkompatibilitási tesztről van szó. Közismert, hogy a Linux többféle hardvert támogat, mint bármely másik operációs rendszer és túlnyomórészt mindezt már az alapkiadás is tartalmazza. Egy ilyen teszt ezért nehezen kivitelezhető, főképp mivel legtöbb esetben a megfelelő hardver sem lenne elérhető.
Mivel így igazi hardverrel nem szükséges a kipróbálás, ezért a cikkhez két virtuális, 64 bites számítógépet (Virtual Machine, VM) használtam, egyenként 512 MB memóriával.
A beszámoló nem is disztribúcióteszt. Természetesen attól is függ, hogy ki hogyan határozza meg a disztribúciótesztet és aki ezt a beszámolót annak akarja venni, megteheti. A cikk mindenesetre főleg a 13. verzió újdonságaira összpontosít és az egyes programcsomagokat csak akkor érinti, ha más Linux rendszerekhez képest potenciális eltérés van. Az alkalmazások nagy része a legtöbb Linux kiadásban azonos, gyakran még a verzió is ugyanaz, így ezt nem szükséges a továbbiakban megemlíteni.

Telepítő adathordozók

A Fedorát többféleképpen lehet telepíteni, például egy Live (telepítést nem igénylő) rendszerből, amely ISO fájl formájában elérhető. A telepítés közvetlen indítása telepítő DVD-ről, vagy azzal egyenértékű CD sorozatról lehetséges. Továbbá egy minimális rendszertelepítő „boot.iso”-t is kínál a Fedora, ami a szükséges csomagok nagy részét egy szerverről tölti le. Egy kicsit nagyobb, mégis csökkentett ISO fájl a „netinst.iso”. Ráadásul egyetlen utasítással (livecd-iso-to-disk Linux alatt, liveusb-creator Windows alatt) létrehozhatunk egy bootolható USB-kulcsot (pendrive-ot) is. A leírás a telepítési útmutatóban megtalálható.
Egy új választási lehetőség a kisméretű ISO fájl a boot.fedoraproject.org-tól. Ezt helyileg indíthatjuk és ezután a Fedora szerverhez csatlakozva tölti le a rendszermagot (kernel-t). Ezáltal különböző Fedora verziók közül bármelyiket választhatjuk. A tesztem során ez kifogástalanul működött. Nem szabad HTTP-Proxy-t definiálni különben a boot-letöltő (bootloader) a boot-menüt a szerverről letölti, de a kernel letöltésekor elakad. (ez a hiba nem fordul elő, ha valódi – nem virtuális – számítógépre történik a telepítés közvetlen internet hozzáféréssel).
A Fedora 13 DVD-k és Live-CD-k elérhetők 32 és 64 bites PC architekúrákra (x86 és x86_64) Gnome és KDE asztali környezetekkel. A Live-CD-k esetében a szoftverek köre természetesen a méret miatt korlátozott, ez az oka, hogy több változat is van, többek között egy KDE, egy Gnome, egy LXDE és egy XFCE asztali környezetet (első alkalommal, kiválóan összeállítva) tartalmazó.
A DVD-ről, illetve a hatrészes CD sorozatról több szoftver telepíthető. A DVD továbbá egy mentőrendszert (system rescue), illetve szöveges (nem grafikus) telepítési módot is ajánl. A PowerPC (PPC) architektúrát most már csak másodlagosan támogatja a Fedora. Ez azt jelenti, hogy nincs telepítőlemez PPC-re, hanem egy speciális csoport (Special Interest Group) fogja ennek a változatnak a gondját viselni.

Telepítés

A telepítés annyira egyszerű, hogy a legtöbb felhasználó számára gond nélkül megoldható. Ez fontos, hiszen még mindig kevés számítógépet árulnak előtelepített Linux operációs rendszerrel.
A grafikus telepítéshez 512 MB memóriára van szükség, 1 GB ajánlott. A szöveges telepítéshez 137 MB kell, holott korábban beérte 64 MB-tal. Ezáltal a Fedora az öregebb vagy „kis” számítógépek számára meghalt. A Fedora a grafikus telepítést ajánlja, amennyiben lehetséges. Ha nem lehetséges, akkor egy másik számítógépről irányítható a telepítés VNC-n (Virtual Network Computing, távirányítás egy másik számítógépről) vagy választható az automatikus telepítés a Kickstart-tal (főképpen a Red Hat és Fedora rendszereknél használt beavatkozás nélküli automatikus telepítés). Ha csak a szöveges telepítés marad, akkor csak az előre rögzített alapalkalmazás csomagok telepíthetők és az alap particionálási séma szerint telepíthető a rendszer.
A grafikus telepítés a Fedora 12-vel összehasonlítva csaknem változatlan. A lényeges újdonság annyi, hogy az alapbeállítás szerint ext4 a fájlrendszer (telepítő DVD-nél más is választható). Habár a disztribúció tartalmazza a Btrfs fájlrendszert is, de nem ajánlja fel kiválasztásra.

A partíciók létrehozása

Alapbeállításként nem jön létre külön /home partíció, ami nem túl verziófrissítés- és helyreállítás-barát megoldás. Viszont LVM-et (Logical Volume Manager, logikai lemezkezelés) használ a particionáláshoz és a titkosítás elérhető. Ha egy logikai lemezt szerkesztünk akkor egy „Lemezcsoport szerkesztés” párbeszédablak is felnyílik, ami meglehetősen zavaró, de egyébként nincs káros kihatása. Láthatólag az LVM fizikai alapegység (physical extent) méretét az eszköz méretének körülbelül 0.1%-ának megfelelően választja ki. Ez sokkal jobb, mint az alapértelmezett 4MB.
Ahogy már a tesztverziónál is történt, a KDE-Live-CD-ről nem sikerült a telepítés. Minden esetben elakadt a rendszer a merevlemez keresése során. Nem sikerült erre kerülőutat kitalálni. Ezért DVD-ről telepítettem a KDE változatot, ami nagyobb csomagválasztékot eredményezett. Ezenkívül ez a telepítési módszer sokkal lassúbb, mert egyesével telepíti a csomagokat és nem percek alatt lemezkép (image) formájában.

Indítás és működés

A Fedora 13 körülbelül ugyanolyan gyorsan indul, mint az elődje. Miután az Ubuntu 10.04-ben sikerült az indítási időt jelentősen csökkenteni, így a Fedora lemaradt. Az asztali számítógépeknél és a szervereknél ez a 10-15 másodperc elhanyagolható, de ismert módon ez a felhasználói kör egyre kisebb lesz az egyéb mobil eszközökhöz képest.
A Gnome a Fedorában egy nyitott terminál ablak mellett az indítás után közvetlenül 230 MB memóriát használ, a swap-et (lemezen tárolt memóriát) is beleértve. A KDE bő 100 MB-tal többet, a Nepomuk indexelő és kereső aktív állapotában. Aki úgy gondolja, hogy le tud mondani a Nepomukról és az asztali keresőről, kikapcsolhatja ezt, de csaknem semmit nem nyer vele. Habár az objektumrelációs Virtuoso adatbázis kezelő, amit a Nepomuk adatok tárolására használnak, nem indul el többet, de a memóriaigény ezáltal csak keveset változik.
Amint már az előző verzióban is megállapítást nyert, a legegyszerűbb Gnome applet-ek is közel 500 MB virtuális memóriát foglalnak el. A KDE-nél ez akár 1 GB is lehet (knotify4). Ámde ha a valós memóriafoglalást nézzük és levonjuk belőle a más alkalmazásokkal megosztott területet, akkor csak néhány MB marad. Sajnos, még hiányzik nekem a magyarázat, hogy miért van szüksége egy egyszerű Gnome applet-nek legalább 2 MB memóriára. A KDe alkalmazások még ennél is többet használnak.
Általános észrevétel, hogy egyre több démont indít el a rendszer, még akkor is ha nincs rájuk szükség. Így fut a CUPS (nyomtatószerver), egy levelezőprogram, Avahi, Bluetooth és számtalan egyéb, még a Console-Kit is elindít egy démont. Ez és néhány másik még dokumentálva sincs; ez olyan megszegése az íratlan szabályoknak, amit Debian-ban soha nem engednének meg. Végeredményben ezek a szolgáltatások a továbbiakban nem zavarnak, mert ha kevés a memória, akkor biztosan a lemezen tárolt swap állományba kerülnek. Mégis marad egy rossz érzés. Mégiscsak fölöslegesen hosszabbítják ezek a programok a folyamatlistát, értelmetlen bejegyzéseket írnak a naplófájlokba és további támadási felületet adnak a hacker-eknek.

Szoftverek

Magától értetődően csaknem minden szoftvercsomag, ahol ez lehetséges volt, frissítésre került. A kernel a 2.6.33.4 verzióra lett lecserélve. Asztali környezetként egyebek mellett a KDE 4.4.3 és a GNOME 2.30.1 érhető el.
A Gnome Live CD-ről történő telepítés nem tartalmaz irodai csomagot, csupán egy projekttervező szoftvert. Nyilvánvalóan más dolgokra kellett a hely. A KDE változat a Koffice irodai csomag 2.2 RC1 verziójának egy részét tartalmazza: a Kword szövegszerkesztőt, a Kcalc táblázatkezelőt és a Kpresenter prezentációkészítőt.
Nem kétséges, hogy előrelépés a PackageKit csomagkezelő egyre több programhoz illesztése. A Brasero CD-író program most már automatikusan tudja a hiányzó Gstreamer kodek csomagokat telepíteni, ha audio CD-re lesz szükségünk, és a File-Roller archívumkezelő is le tudja tölteni az archívumkezeléshez hiányzó eszközöket.

A „gpk-application” csomagkezelő

A „gpk-application a PackageKit Gnome-hoz készített felhasználói felülete (frontend). A kezelése könnyen érthető és jól áttekinthető. Az előző verzióhoz képest a szoftvertárházak (repo, repository) módosításának lehetősége - engedélyezés, tiltás - is bekerült a programba. Azonban új hozzáadására még mindig nincs lehetőség. Így nézőpontom szerint még nem teljeskörű a működése. A szoftverfrissítést ezentúl is egy külön program, a „gpk-update-viewer” végzi.

A KpackageKit csomagkezelő

A KDE oldalon a KpackageKit csomagkezelő jobb, mint korábban. Furcsa módon ez csak a KDE rendszerbeállításokon keresztül elérhető. Továbbra sem lehet szoftvertárházat hozzáadni, és a multimédia telepítés során teljesen csődöt mondott (lásd a következő fejezetet). A fejlesztések ellenére továbbra is van néhány hibája, ami miatt úgy hat, mint egy rossz prototípus, ahogy ezt már az Ubuntu bemutatóban leírtam. Például nem lehet a programkeresés során keresőkaraktereket („*”) használni. Három menüpontot (Szoftverkezelés, Frissítés és Beállítások) össze lehetett volna vonni ahelyett, hogy ilyen sok helyet pazaroljon el a csomagkezelő a képernyőn. Ezentúl a fő ablakban a keresési beállítások, szűrők és területek kiválasztásának kombinációja számomra nem logikus és nehezen érthető.

Egyéb programok

A Firefox böngésző 3.6.3 verzióját tartalmazza a Fedora 13. Az OpenOffice.org irodai csomag 3.20 verziója a szoftvertárházban érhető el, illetve DVD-ről alapbeállításként telepíthető. További választható asztali környezetként többek között XFCE és LXDE is szerepel. Ennél a kettőnél nem könnyű meghatározni a verziószámot, mert a különböző elemek más verziószámot kaptak, az XFCE esetében például 4.6.1, 4.6.3 és 4.6.4, az LXDE-nél 0.4.2 és 0.5.4.
Említést érdemel néhány változtatás a Gnome környezetben. A felhasználói jogosultságok kezelésére új grafikus felületet írtak. Mindenesetre, az eredeti tervekkel ellentétben, ez csak egy „előzetes technológiabemutató” (preview), amit külön kell telepíteni. Az eddigi „system-config-users” program így nem változott.
A Shotwell program váltotta le a Gthumb és F-Spot fényképkezelőket. A Shotwell egy egészen jó program, ami az átlagos igényeknek megfelel. Ahhoz azonban, hogy a Digikam programmal lépést tartson a lehető leghamarabb szükség van kiegészítők (plugin) hozzáadásának lehetőségére és beállítási lehetőségek megadására. Ugyanakkor néhány ponton könnyebben a használható, mint a Digicam.
A mikroblogoláshoz a Pino szerepel, mint Twitter és identi.ca kliens. Két további újdonság a Déjà Dup az archiváláshoz (backup) és a Simple Scan szkenneléshez.
A KDE 4.4.3 sok javulást és bővítést hoz a 4.3 verzióhoz képest, ami a Fedora 12-ben szerepelt. A KDE már a saját KnetworkManager hálózati kapcsolatkezelőjét használja. A NetworkManager, amit természetesen a Gnome is használ, újra kibővült és már az általános hálózatkezelő szerepét tölti be, ezenkívül parancs-sor módban is használható (nmcli). Szintén örvendetes a PulseAudio hangrendszer integrációja a KDE-be. A Phonon felismeri a PulseAudio-t és csak az ebben szereplő eszközöket mutatja. Továbbá már kezeli a PulseAudio eszközöket és beállítható a prioritási sorrend. A Kmix a PulseAudio hangerőt mutatja, beleértve az alkalmazás-specifikus beállításokat.
A felhasználó által kiválasztott nyelvhez a nyelvi kiegészítők automatikusan települnek, az adott alkalmazáscsomag telepítésekor. Ezt meg tudtam állapítani többek között a Firefox és az Openoffice.org esetében. A KDE és Gnome messzemenően nemzetközi, azonban alkalomadtán felbukkannak angol üzenetek, részben német nyelvű gombokkal keveredve. Ez gyakran új programoknál fordul elő, ahol még hiányzik vagy hiányos a fordítás.
A Gnome működésekor időközönként ellenőrzi a rendszer az elérhető csomagfrissítéseket és ha ilyet talál, akkor az ismert ikonnal jelzi azt. Úgy tűnik, hogy KDE alatt ez az ellenőrzés csak az indításkor történik meg. Ez rossz megoldás azoknál a rendszereknél, melyek heteken, hónapokon át folyamatosan futnak. Valószínűleg a KpackageKit-nek folyamatosan futnia kell és így működni fog az ellenőrzés.
KDE alatt egy olyan rendszerfrissítés után, ami újraindítást igényel, habár a figyelmeztetés ablakban megjelenik az újraindítás gomb, de megnyomásának nincs hatása. Gnome alatt, ugyanúgy, mint már a korábbi verziókban is, a gnome-screensaver akkor is fut fölöslegesen, amikor nincs rá szükség, mert kikapcsoltuk a képernyővédőt.

Multimédia

Az ismert okok miatt a Fedora, hasonlóan a legtöbb disztribúcióhoz, csak néhány médiaformátumot tud lejátszani, mert a szükséges dekódolókat (codec) nem illesztheti be a kiadott rendszerbe. Amikor valaki megpróbál egy videót lejátszani, a DragonPlayer még csak üzenetet sem küld, hogy valami gond van. Csak a Totem ajánlja fel, hogy a csomagkezelőben megfelelő kiegészítőt keres. Ehhez azonban előbb hozzá kell adni a csomagkezelőhöz a megfelelő szoftvertárházat. Ha tudja valaki, hogy hogyan működik, akkor egészen egyszerűen megy. Az RPM Fusion honlapjáról letölthetők azok a csomagok, amelyek a tárházakat hozzáadják a csomagkezelőhöz. Itt egy kis javulás az előző verzióhoz képest, mert Gnome alatt már közvetlenül a Firefox böngészőből telepíthetők a tárházak. Sajnos KDE alatt Konqueror böngészővel ez nem működik, ahogy az előző verzióban sem. Habár a Konqueror felajánlja az RPM csomagok megnyitását a KpackageKit-tel, de a KpackageKit teljesen csődöt mondott. Nyilvánvalóan rosszul reagál a PackageKit háttéralkalmazás jelszó kérésére, és egyszerűen vég nélkül elakad. Egy alkalommal össze is omlott. Így továbbra is le kell tölteni a csomagot, utána kinyitni egy terminált és rpm -i-vel telepíteni (Fordítói megjegyzés: Ehelyett célszerűbb a „yum localinstall” használata biztonsági okokból). Ne feledkezzünk meg a csomaglista beolvasásáról a „yum update” utasítással.
Ezek után az előkészületek után a Totem már automatikusan telepíteni tudja Gnome alatt a szükséges kiegészítőket és ezután a médialejátszó megfelelően működik. Nálam a Totem KDE alatt is az alap médialejátszónak tűnt. Hogy ez a Fedora fejlesztők szándéka volt-e vagy a korábban említett szükséghelyzet miatt a DVD-ről történő telepítés következménye, nem tudom megmondani. Mindenesetre a Kaffeine és Dragonplayer választható lejátszóként került telepítésre. Sajnos kezdetben sem a videókat nem tudták lejátszani, sem ennek okairól nem adtak üzenetet. Csak annak ismeretében lehetett javulást elérni, hogy a Phonon háttéralkalmazás a Xine-ra van alapértelmezett módon beállítva. Vagy átállítja az ember a háttéralkalmazást Gstreamer-re (ez azonban még nincs teljesen kifejlesztve és csak részben segít) vagy letölti a Xine-plugin-eket az RPM Fusion oldaláról. Azonban ezek sem teljes körűek, néhány csomag hiányzik, amire az embernek külön kell vadásznia.

További újdonságok

Az újdonságok közé tartozik a nyomtatómeghajtók automatikus telepítése a PackageKit és RPM csomagok segítségével. Ehhez a nyomtatók automatikus felismerése az előfeltétel, ami csak az USB-n csatlakoztatott nyomtatóknál lehetséges.
Egy színkezelő alkalmazás képernyőre, nyomtatóra és szkennerre szintén része a Fedora 13-nak. A szabad forráskódú Nouveau grafikus meghajtóprogram Nvidia kártyákhoz már támogatja a 3D (három dimenziós) gyorsítást is (Fordítói megjegyzés: Kísérleti állapotban van, külön kell telepíteni). A fejlesztők számára a SystemTap-ba új funkciók kerültek be. Az alkalmazások nyomon követése és teljesítménymérése beépítésre került a Java, Python és Tcl, valamint PostgreSQL futási környezetekbe (runtime environment). Emellett javultak a Python hibakeresés (debug) lehetőségei, a Python 2.6.4 mellett a Python 3 is telepíthető és a NetBeans 6.8 készen áll, ha Java EE (Enterprise Edition) 6 alatt teljeskörű támogatásra van szükség.
Aki egy CA-t (Certificate Authority, digitális azonosító a forrás biztonságának ellenőrzésére) akar építeni kizárólag szabad forráskódú elemekből, a Dogtag Certificate System-mel egy új választási lehetőséget fedezhet fel. A röviddel ezelőtt bevezetett PolicyKit-et már a Fedora 12-ben felváltotta a Policy Kit One. Az új verzióban a KDE 4.4-ben bevezetett hitelesítőprogrammal, a Kauth-tal került összevonásra.
Egy SSSD (System Security Services, rendszerbiztonsági szolgáltatások) démon is bevezetésre került, amivel könnyebb a kívülről történő bejelentkezés magánhálózatra. Az NFSv4 (Network File System, hálózati fájlrendszer) legfrissebb verziója is elérhető és az IPv6 támogatás NFS-hez beépítésre került. A Zarafa csoportmunka (groupware) alkalmazás szabad verziója is bekerült a disztribúcióba.
A felsorolás természetesen nem lehet teljes körű. Számos további fejlesztésről a kiadás tájékoztatója (release notes) ad felvilágosítást.
A disztribúcióban elérhető csomagok szám több mint huszonegyezerre nőtt, ami körülbelül kétezerrel több, mint fél éve.

Összefoglaló, következtetések

A Fedora 13 nemigen tartalmaz drasztikus változásokat a korábbi kiadáshoz képest, de mégis nagy javulást jelent és kevés kívánnivalót hagy maga után. Az egyetlen kritikus pont a telepítés során jelentősen megnövekedett memóriaigény. A többi hiba csekély ugyan, de egy kezdő felhasználó számára akadályt jelenthetnek, és így más disztribúciókkal könnyebb belépni a Linux felhasználók közé. Ebben egyetért a legtöbb elemző. A Fedora azoknak ajánl sokat, akik hajlandóak legalább a Linux belső működésének alapjait megtanulni. Azoknak a felhasználóknak, akik csak egy működő szoftvert akarnak, és nem érdekli őket a belső működés, inkább más disztribúciókat érdemes választani.
Összességében a KDE integráció csalódást jelent. Egyik példa a KPackageKit, ami igazán kibírhatatlan, egyetlen disztribúcióban sincs keresnivalója pillanatnyilag. A másik példa a multimédia csomagok utólagos telepítésének körülményessége, és még további munkát igényel a KDE médialejátszók, a DragonPlayer és a Kaffeine használhatóvá tétele. Egy alkalommal médialejátszás közben a KDE teljesen felmondta a szolgálatot.
A röviddel ezelőtt megjelent Ubuntu 10.04-gyel összehasonlítva alapvetően hasonlók a szoftverek. Ugyanakkor a két rendszer mégis egész másképp épül fel: A Fedora az Ubuntunál is nagyobb mértékben a legújabb technológiákra alapoz, amelyeket gyakran a Red Hat lényegesen támogat. Az Ubuntu is hoz újdonságokat, de alapvetően a kevesebb alkalmazott miatt ennek csak körülbelül egytizedét, és nagyon erősen az asztali környezetre (Desktop) és a „felhőre” (cloud computing) összpontosít, a működésnek azzal letisztult simaságával, ami a Fedorából hiányzik. Másrészt közös a két disztribúcióban, hogy sok frissítést adnak ki a hibák kiküszöbölésére. A kezdetben sok hiba miatt ez alkalommal is ajánlott a legtöbb felhasználó számára, hogy néhány hetet várjon a verzió frissítésével.
Mindezek alapján a Fedora inkább a tapasztalt felhasználók (powerusers) és a fejlesztők számára alkalmas, akik a legújabb fejleményeket követni akarják, a stabilitással egyfajta egyensúlyra törekedve. Azok a felhasználók is érdeklődni fognak a Fedora iránt, akik előzetes ízelítőt akarnak a Red Hat Enterprise Linux következő verziójából. Arról, hogy kik tartoznak még a Fedora célcsoportjába, még maga a projekt sem alakított ki egységes álláspontot. Az erről már hosszasan folyó viták a jövőben akár irányváltáshoz is vezethetnek, mindenesetre nem hiszem, hogy jelentős változás következne be.

***

A cikk a GNU Free Documentation License (Szabad Dokumentum Licensz) keretében jelent meg, Szabadon másolható, módosítható a Free Software Foundation (FSF, Szabad Szoftver Alapítvány) által kiadott GNU Free Documentation License 1.2 verziója vagy későbbi verziók feltételei szerint.